A 100 tonnás ágyú története – Fort Rinella

Történelmi háttér

Az 1866-os porosz-olasz-osztrák háború az olasz föld számára súlyos vereséggel ért véget. Ezt követően az olaszok a tengeri és katonai erejük újraépítésébe kezdtek. Az akkori brit gyarmat Málta fenyegetve érezte magát, hogy esetleg elveszítheti a Földközi-tengeri kereskedelemben betöltött szerepét. Málta és Gibraltár parti védelmét is szerették volna megerősíteni, így rendelték meg a 100 tonnás ágyúkat, 2-2-t elhelyezve az imént említett stratégiailag fontos pontokon.

Máltára összesen tehát 2 db ilyen Armstrong ágyút rendeltek, az egyik a Rinella-ban, a másik a Fort Cambridge-ben került elhelyezésre, a mai Sliema-Tigne Point helyén. Utóbbit viszont a 2. világháború után beolvasztották a lázas újjáépítés elősegítése miatt. (1940-43 között 16 ezer tonnányi bombát dobtak le a szigeten) A Rinella-ban található ágyú felhasználására egyszerűen nemet mondtak az akkori illetékesek, ennek köszönhetőn láthatjuk ma még ott.

A helyszín

Meglehetősen kietlen környezetben fekszik ez az erőd, mely 1886-ban, az ágyú idehozatala után került befejezésre. Birguból kellett a hatalmas ágyút átmozgatni, mely 3 hónapot vett igénybe. S alakú útvonal vezet a kaputól az épületig, mely a védelmet szolgálja. A várárokban sosem volt víz, megelőzve ezzel is egyes betegségek elterjedését (pl. szúnyogok – malária). A híd is speciálisan lett kialakítva, mely az erődbe húzható, így támadás esetén lehetetlen tönkretenni. Annak, aki szeretett volna az épületbe jutni, több ellenőrzési ponton kellett áthaladni. Az ágyú akkoriban felért egy mai viszonyok között egy nukleáris fegyverrel…Gyorsan azonban elavulttá vált, így éles bevetésben sosem használták.

Az erőd ami ma már múzeum

A szobák helyén ma múzeumot tekinthetünk meg, melyben a viktoriánus korról is számos érdekességgel ismerkedhetünk.

Az erődben 35 katonát tudtak elszállásolni, további 100-at, ha azt a szükség megkívánta volna. Érdekesség, hogy eleinte anyagi megfontolásokból nem alkalmaztak szakácsot, mindig valamely katona főzött, majd egy idő után mikor szembesültek azzal, hogy nem minden katonának van jó érzéke a főzéshez, később erre szakosodott embert vettek fel. A korban a szigeten először itt használtak öblítéses toalettet. Naponta kétszeri borotválkozás (a szakáll is számos betegséget terjesztett), napi háromszori étkezés volt jellemző.

A máltai 100 tonnás ágyú

Az ágyú hatalmas súlya miatt mozgatásához hidraulikus nyomást (gőz) használnak. Újratöltése kb. 6 percet vesz igénybe, a másikkal együtt így 3 percenként tudtak lőni. Hatótávolsága kb.12 km. Érdekes módon a világháborúkban nem használták, mert addigra elavulttá vált.

1884-ben helyezték el az erődben, 1905-ben lőttek vele utoljára teljes töltettel (200 kg lőpor), utoljára 2015-ben tesztelték, működik-e még 10% töltettel, mely után repedések keletkeztek az erődben. Ilyen alkalmakkor figyelmeztették a lakosságot, hogy mindenki nyissa ki az ablakokat, ajtókat 5 mérföldes körzetben. Az ágyú 100 lövésre hiteles, kb. 85 alkalommal használták.

A közelben a Máltai Filmstúdiót találjuk, ahol a Gladiátor 2-t forgatását kezdték el.